A megszabadulás című bejegyzésben írtam Nektek már azokról az utakról, hogy hogyan is juthatsz el önmagadhoz, önvalódhoz, miket kell gyakorolnod. Minden út, amelyet megosztottam Veletek jó, viszont erős figyelmet, erőfeszítést, koncentrációt kíván meg Tőled és tőlem is.

Gyakoroltam is és mivel tényleg nagy erőfeszítést igényelt, tovább kutattam.

Ezt találtam, megosztom Veled!  

https://www.youtube.com/watch?v=V86dC5--x30

Transzcendentális meditáció

Egy technika, amely nem igényel erőfeszítést.

Itt olvashatsz róla bővebben, honlap:

https://hu.tm.org/

Talán a Te utad is erre vezet!

"Minden embernek szüksége van ép testre és lelki egészségre, jobb cselekvési, tisztább gondolkodási képességre, hatékonyabb munkavégzésre és a többiekkel való szeretetteljesebb és hálásabb kapcsolattartásra. Elegendő életerő és intelligencia kell ahhoz, hogy az ember beteljesítse vágyait és életében megelégedettséget leljen. Mindezek által az Istentudatban, az állandó szabadságban élt életet célozzuk meg….S láttuk, hogy a Transzcendentális Meditáció rendszeres gyakorlásával mindez megvalósítható.” Részlet: Maharishi Mahesh Yogi: A Lét tudománya és az élet művészete. 319. oldal.

Nem szeretném sokáig magyarázni ezt a szót, ami csak úgy kijött belőlem. Akkor történik ez meg, ha nem a szívünk, lelkünk szerint élünk, hanem utat engedünk az elménknek és egónknak és azt tesszük, amit ő diktál. Ha elnyomjuk belső lelkünket. Lehet, hogy a testünk így még sokáig, akár 20-50 évig is él, de lelkünket, szívünket halottá nyilvánítottuk.

"Mit nyer vele az ember, ha megszerzi a világ minden kincsét is, ha közben a saját lelkét elveszíti?" - Biblia

Mitől szeretnénk megszabadulni? A szenvedéstől. Mi okozza a szenvedést? Az elménk és az általa létrehozott egó irányítása, felettünk gyakorolt hatalma. 

Az elme: a születésünktől kezdve ránkrakódott kondicináltság és tapasztalat összeségét jelenti. Mivel ezzel azonosítod magad, létrehozol egy álidentítást, magát az Egódat. Hogy ki vagy Te. Hogy milyen vagy Te.

Számos szereped van életed folyamán, egyszerre több is, hisz pl. nő vagy, társ vagy, anya vagy, háziasszony vagy, tisztviselő vagy, magyar vagy és így tovább, lehet ezt még sorolni. Bekategórizálod magad egy csoportba, amivel azonosítod magad. Már ennyit is felsorolva látszik, hogy milyen szövevényes rendszerről van szó.

Az eddig megélt tapasztalataid alapján ezen szerepekben számos élmény ért. Jó és rossz egyaránt. Ezen szerepekhez számos érzelem tapadt, amelyek hatással voltak rád. Ezen hatások pedig elraktározódtak benned és rendszerint el is fojtottad. Ez egyrészt a kondícionáltságod, illetve a tudat alatt elraktározódott hatások.

Ahogy éled napjaid, újra és újra hatások érnek és az ezekre adott reakcióid az alapján fognak alakulni, ahogy az eddigiekben megélted. Ha rossz hatások értek, fájdalmak szabadulhatnak fel, ha jók akkor a boldogság kellemes érzése járhat át. Fájdalmakat nem akarsz, attól menekülsz, a boldogságot pedig kergeted, mert hiányzik.

Valahogy nem vagy jól. Esetleg nagyjából. Mindig remélsz, mindig vársz valamire, ami majd a jövőben bekövetkezik és az majd sokkal jobb lesz és boldog leszel. Mit csinálsz: álmodozol. Álmodsz. Az elméd irányít.

Ha nem veszed észre, hogy pont ez a börtönöd, akkor leélheted az egész életedet ebben a rabságban, amit az elme és Egó ad neked. Irányítanak Téged, a hatásuk alatt vagy. Pörgetnek körbe-körbe, ülsz egy hullámvasúton és hol fent, hol lent vagy és a béke és nyugalom érzése ritkán köszönt be Hozzád.

De hogy szabadulhatnál meg ettől a rabságtól? Mit is tehetnél?

Első lépésként figyeld meg magad. A gondolataidat, a reakcióidat, az érzelmeidet. Hogy hogy működsz. Hogy ismétlődnek benned a gondolataid. Meg fogsz lepődni! Egy gondolat, főleg, ha az negatív, újra és újra megjenik egy nap, akár napokig. Figyeld meg azt is, hogy milyen érzelmek társulnak hozzá! Fájdalom, félelem? Befelé figyelj, a fejedben szóló hangra, a monológokra és az érzésekre.Sosem hagynak békén. És így, ha bevallod, rá kell jönnöd, hogy az elme rabságában, egy folyamatosan zajló színdarab főszereplőjeként élsz, amelyben Te játszol, megállás nélkül.

És persze folyamatosan minősíted magad. Jó vagyok, szép vagyok, gazdag vagyok... Hasonlítod magad a környező világhoz. Ez aztán cudarul tud hatni. Más milyen szép, milyen jó, milyen gazdag. És én ehhez képest hol vagyok? Hogy ítél meg a társadalom, hogy ítél meg a barátom, az anyám, az apám, a szomszédom. Azt szeretnénk, ha jól ítélnének meg. Ha megfelelnénk, ha kivívnánk a megbecsülést. Reális ez? Mindenkinek ugyanaz a jó és a rossz? A jónak lenni megfeleléssel kergetjük bele magunkat olyan helyzetekbe, ami nem is mi vagyunk, és csak olyan utólagos rossz érzés kerít minket hatalmunkba, hogy mit is csináltunk.

"Az EGO minden emberi nyomorúság forrása. Állj meg ott ahol vagy és fogadd el önmagad." Osho.

"Minden fájdalom és szenvedés egyedüli forrása az ego, és nem Isten." David R. Hawkins

A feladat az elme elcsendesítése lenne. Nem könnyű, hisz sok tíz, 100 és ki tudja hány éve csinálja ugyanazt, nagyon erős és  csak nyomul.

Az elcsendesítést kizárólag a figyelmed által tudod megvalósítni. Figyeld a gondolatot, a reakciót, az érzést és ne csinálj belőlük személyes problémát, nem válj eggyé velük. Jönnek és mennek. Ezek csak gondolatok. Ez a munka nem könnyű és időbe telik, de ha igazán szeretnéd, működni fog.

Valamiért több helyről is kaptam ehhez a munkához segítséget, magam is gyakorlom ezt, mert szeretném tartóssá tenni azt, hogy kizárólag az elmén túl, a jelenben éljek. Ezeket a segítségeket megosztom Veletek.

Segíthet a meditáció. Nem úgy, hogy gondolsz valamire, az nem meditáció, az csak relaxálás. Olyan meditáció, amikor elme nélkül, csak szemlélőként figyeled a világot (ez ugyanaz, amit fent írtam, de hátha így jobban érted). Folyamatosan erre kellene törekedned  és egyszer csak már erőfeszítés nélkül is menni fog, természetessé válik.

"Nincs más csoda, csak az az egy, amikor a meditáció segítségével el tudsz távolodni a saját elmédtől. A szív pedig mindig szívesen fogad. Mindig kész megmutatni az utat, és elvezetni Téged a valódi lényedhez. A lényed pedig a teljességed - az a végső lényeged. Osho- Egó könyve 

Segítség még: Eckhart Tolle videó

https://www.youtube.com/watch?v=EdrnYFhAsUQ&list=PL1809187122CA8E4C&index=3

Az elmétől való megszabadulás techinákájáról David R. Hawkins az ERŐ kontra erő című könyvében ezt írja: "egy pillanatra sem voltam hajlandó engedni, hogy bármi elvonja a figyelmemet a meditációról..megszokássá vált, automatikus folyamattá... majd a tudatom hirtelen, figyelmeztetés nélkül billent át, s ott volt a Jelenlét, félreismerhetetlenül, mindent magába foglalóan. " Részletesebben a könyv 14.-17. oldalán.

Tanfolyam is van. Kiss Balázs Kúnó tartja szerdánként a Magnetházban, Elmén túl címen. Két előadás már volt, de a hanganyag letölthető.

Jó munkát mindehhez!

Ha igazán szeretnéd, ha igazán nem szeretnél már szenvedni: LÁSS NEKI!

Megosztok Veletek egy videót. Segíthet megtalálni vagy inkább megtapasztalni, azt amit annyira keres mindenki. Azt az állapotot, ami maga a belső béke és harmónia....a boldogság. Az "ÉN"-t, mielőtt ezzé vagy azzá válna.

https://www.youtube.com/watch?v=ctTg7sTDkJo

(Echart Tolle: Boldogság - interjú magyar felirattal)

Ez a szó már nagyon elcsépelt lett. Mindenkinek ez kell. Ezért sóvárog sok-sok ember, bőséget szeretne. Ezzel nem is lenne baj. Baj akkor van, ha a létrehozott bőség nincs összhangban a teremtő ember önvalójával. Ha nincs meg a jó alap, a ház is összedől. Mostanság az emberek a bőséget csak a forma világában keresik és képzelik el, mondhatnám úgy is, a bőség=anyagi jólét, gazdagság. Az anyagi világban keresnek. Gürcölnek, hajtanak, akarnak. Lesz ebből is valami, de nem az igazi és általában csak átmeneti, boldogsággal csak ideig-óráig párosul.

A forma világa, az anyagi világ mindig elpusztul és elenyészik, legyen szó bármiről. Ez a természete. Megsemmisül. Így az emberi test is, csak átmenetileg a miénk.

A belső világ, az igazi önvalód: az örök. Ha arra indulsz el, ha azt keresed, mindenre rátalálsz. Békességre, szeretetre, örömre. Ha megismered, ha általa kapcsolódsz az univerzum áramlására, akkor az visz és megteremti, létrehozza a forma világában is azt a bőséget, ami a Tiéd. Csakis a Tiéd. És tudsz vele szárnyalni, boldog lenni. Erre a bőségre törekedj. A csak a forma világára épített bőség hamar széthullik, ha nincs mögötte a belső világ egysége. Az a rendeltetése. Ha a forma világát kergeted, ha csak azt építed, belül halottá válsz. Elsiklik melletted az élet, anélkül, hogy igazán megtapasztaltad volna.

Fordulj be, a bensődbe, ott van a szíved, a szereteted, minden igazi kincsed. A legnagyobb bőség, a béke és nyugalom. Próbálj leválni a kinti világról, amennyiszer csak tudsz. És amikor egyre többször megtapasztalod ennek eszenciáját, egyszer csak eggyé válsz vele.

Ha megtalálod igazi önvalód, az mindenre elég lesz, az lesz maga a bőség. Akkor majd megtapasztalod, hogy az anyagi bőség csupán másodlagos, fontos, de nem lényeges. A forma világának törvénye nem fog változni, létesül, majd elpusztul, de ez számodra már elfogadottá válik.

"A gazdagság a létezés minősége....A gazdagság csakis a hitelességed, az őszinteséged, a nyíltságod, az igazságod, a szereteted, a kreativitásod, az érzékenységed, a meditatív lényed lehet. Ez az igazi gazdagság." Osho

"A gazdagság nem az, amit az emberek gondolnak. Nem a sok tulajdon. Bár ez is lehet az egyik megnyilvánulása. A gazdagság jelentése: kapcsolatban állni az élet teljességével. Akkor tapasztalod meg igazán az életet először, mikor jelenlévővé válsz. Abban az állapotban lenni, amikor hálás vagy azért ami van: ez a gazdagság igazi jelentése."  Eckhart Tolle

"Mit nyer vele az ember, ha megszerzi a világ minden kincsét is, ha közben a saját lelkét elveszíti?" Biblia

Időnként, ha egy jó idézetre bukkanok, azt is megosztom majd Veletek. Most az Erő kontra ERŐ című könyvben találtam egy viszonylag fájdalmas gondolatot, amit megosztok Veletek. Íme:

"A pokol nem állapot, amit az ítélkező Isten mér ránk, hanem saját döntéseink elkerülhetetlen következménye. A pokol annak a végeredménye, hogy állandóan a negatív dolgokat választjuk, s ezzel elszigeteljük magunkat a szeretettől."

David R. Hawkins

Miért is van szükségünk a biztonságra? Miért szeretnénk, hogy minden biztos legyen? Mi szeretnénk? Vagy mi is szeretné? Miért foglalkozom ezzel egyáltalán?

Mert sok szenvedésünknek ez az alapja. A biztonság hiánya. Valamiért állandóan a biztonságra törekszünk. Attól nyugszunk meg. Szeretnénk bebiztosítani magunkat. Társsal, pénzzel, valaminek a birtoklásával. Be lehet? Úgy éljük meg, hogy igen. Nem vesszük észre, hogy csupán egy álbiztonságot hozunk létre. Házasságot kötünk, fogadalmakat teszünk, azaz teszünk egyrészt fizikai előkészületeket, de legfőképpen elménkkel biztosítjuk be megunkat. És innentől persze ragaszkodunk is ehhez. Féltjük, óvjuk. De ez csak az egónk ragaszkodása. Ő azt szeretné, ha semmi nem változna meg, ha ő mindig élhetne, semmi nem veszélyeztetné. Mindig, újra és újra meg akarja újítani magát, azonosul egy új vagy régi formával. Mert ez a természete, ettől függ léte.

Az élet folyama, maga a bizonytalanság. Minden mindig változik, pillanatról pillanatra. Ami ebben a másodpercben van, lehet, hogy a következőben nem lesz, de biztosan másmilyen lesz.

Ha képes vagy elfogadni a teljes bizonytalanságot, ha nem ragadsz bele a körülötted lévő formákba, akkor felszabadulsz és megnyugszol. Persze, az adott pillanatban örülhetsz a meglévő formának, de ne gondold hozzá, hogy ez mindig ott lesz, mindig a Tiéd lesz. Érdemes törekedned erre, kevesebb fájdalom érhet majd.

Nem kell arról senkit meggyőzni, hogy mindannyian tele vagyunk hiedelmekkel. Ez így szokott lenni, az meg úgy, ha viszket a bal szemem ez lesz és még sorolhatnám hitrendszerünk és babonáink számos megnyilvánulását.

A hiedelmek erejéről van egy nagyon szívbe markoló történetem, elmesélem Nektek.

Ugye szokták mondani a bölcs tanítók, hogy a mennybe vezető út kacskaringós és sok szenvedéssel van teli. Minnél többet szenvedsz, minnél jobban lebomlik/elpusztul mellőled formai világod, annál nagyobb az esélyed, hogy ott maradva "csupaszon", megtaláld önmagad, aki valójában vagy.

Történtem főszereplője mélyen hitt ebben, megtapasztalta már egyszer egy nagy veszteség alkalmával, miről is beszélnek a tanítók. Teltek az évek és Ő visszasüppedt kicsi egós világába, újra ragaszkodott, újra elhitte, hogy van biztonság, újra a körülötte lévő formák világában találta meg önmagát.

Aztán egyszer csak nagy veszteségeket szenvedett el. Nagyon rövid idő alatt meghalt édesapja, aki nagyon közel állt hozzá. Igazi szeretet kapcsolat volt köztük, fél szavakból is megértették egymást, lelkileg közel álltak egymáshoz. Tőle kapta meg azt a legnagyobb ajándékot, amit a földön csak ritkán kaphatunk meg: a feltétel nélküli szeretetet. Nagyon fájdalmas veszteség volt, teljesen összeroppant.

Ezzel párhuzamosan több, mint 7 év után elhagyta társa, egyik pillamatról a másikra. Teljes kétségbeesés, folyamatos, szünni nem akaró fájdalmak, értetlenség. Hiány. Szenvedés.

Így ment ez már heteken keresztül, hol az egyik, hol a másik fájdalom jelentkezett. Kevés alvás, étvágytalanság, nulla életkedv. Mindenki elutasítása. Egyetlen célja volt, megélni a szenvedést és semmit nem elfojtani, letagadni.

Egy tündéri ártatlan cica azért ott sündörgött mellette, odabújt hozzá, örült neki, ha hazaért, mellette aludt. Meleg volt, puha, lüktetett benne az élet. Lehetett szeretni, dédelgetni, sok szeretetet adott, Ő volt neki egy kicsi élet csíra, egy kicsi gyógyír arra, hogy jó még élni.

És akkor egyszer csak ezzel a kicsi élőlénnyel valami történt. Nem jött a gazdi elé, nem evett, nem ivott, csak aludt. Az egyik reggel már az ágy alól sem jött ki. Gazdája eljutott a teljes kétsébeesés állapotába, lefeküdt a földre az ágy mellé és a következőt mondta:

"Édes jó Istenem! Kérlek, legalább ezt a macskát ne vedd el Tőlem! Igérem megváltozom, megadom magam, csak őt hagyd meg nekem!" És csak teljes szívből zokogott-zokogott, mintha az élete múlna már ezen az apró cicán.

Aztán minden jóra fordult. Történetünk szereplője elment egy nagyon jó barátjához - aki egy remek segítő is egyben - aki rávilágított arra, hogy mennyi hiedelem él benne, többek között erről a megélt esetről, hogy csak szenvedés útján lehet változni. Amikor kettejük között napvilágra került ez a fájdalmas történet, írtó nagyot nevettek rajta. Barátja megmutatott neki számos olyan technikát (pédául Théta Helaing), ami a szenvedés helyett segíthet mélyre ásni lelkében, hogy lehet az öröm, a kitartás és figyelem útján is változni, csak elhatározás, őszinteség és alázat kell hozzá. Nem kell feltétlenül szenvedni, ez is csak egy HIEDELEM volt. A terápia sikeres volt, történetünk szereplője újra eljutott a teljes megelégedettség állapotába. Na és persze a cicának sem volt nagy baja, pár nap alatt meggyógyult.

Tudd, hogy két út van. Van a szenvedés útja, ami nagyon fájdalmas és talán hosszabb út is. És van egy másik út is, a tudatos változás útja, amelyben persze lehetnek fájdalmas felismerések, ráeszmélesek is, de ha igazán őszinte vagy magadhoz és kitartó, és tényleg szeretnél változni, akkor nagy veszteségek nélkül is megváltozhatsz. Keresd meg azokat a segítőket, tanítókat, akik épp Neked tetszenek és így is menni fog.

Tanítók közül tudom ajánlani Echart Tolle-t, Osho-t, A.J. Christiánt, Barkó Juditot, Müller Pétert, segítők közül például a szivemszerint.com csapatát, Irisztündér-t, de keress és mindig rátalász arra, amire éppen szükséged van!

Hosszú idő után ültem le a gép mellé, hogy újra megosszam Veletek létemet, tapasztalásaimat, illetve megosszam azokat az információkat, melyeket kapok, vonzok vagy csak úgy valahogyan mellém kerülnek.

Egy ideje bezártam ezt az ajtót, gátoltak félelmeim, hiedelmeim, megjelenő frusztrációm. Kinyitom újra és lesz, ami lesz, mindegy is, annak úgy kell lennie.

Izgatottan nézek a jövő felé, rajtam nem fog múlni az biztos!

Ettől függetlenül is valami elindult, ami megnyugtató, felszabadító és oly boldog!

Köszönöm! Mindent köszönök!

azt megkapod, melléd kerül. Nem tárgyakról beszélek elsősorban, hanem kvázi üzenet(ek)ről, ami lehet egy mondat, egy emberi gesztus, egy könyv, egy megtapasztalás. Melléd kerül, hogy "tanulhass belőle". Kerested vagy kaptad. Ha épp ezt olvasod, amit írok, erre volt szükséged, hogy itt ezen az új oldalon olvass valamit. Erre mondják: a vonzás törvénye

Ezért jutottam arra, hogy létrehozom ezt a blogot, hogy az itt leírtakból valamilyen útmutatást kaphass. Azért, hogy eljuss magadhoz, hogy rátalálj a saját utadra, hogy megtapasztalhasd, azt aki valójában vagy.

Ehhez nyújtok infót Neked. Majd eldöntöd, hogy kell-e ez Neked vagy sem. Hogy van-e bátorságod nem hazudni, fájdalmat felvállani, tudsz-e alázatos lenni. Szeretnél-e még szenvedni? Minden rajtad múlik. Én adok, te azt teszel vele, amit akarsz.